Stájer-házak

A Kőszegi-hegység belsejében, egy napsütötte tisztáson egyszer csak megváltozik a világ: a zárt bükkösből kilépve hófehér falak, gondozott udvar és egy harangláb fogad. Ez a Stájer-házak épületegyüttese, ahol az erdészélet, a természet és a csend egyszerre főszereplő. A hely nem a gyors, autós kiruccanások terepe. Ide érkezni kell gyalog, kerékpárral, vagy szállóvendégként engedéllyel, és pont ettől lesz különleges. A forrás csobogása, a fenyők gyantaillata és a hegyi rét nyugalma úgy terít be, mintha egy elzárt alpesi szigetre lépnél Magyarországon.

A történet a 18. században indul, amikor a kőszegi erdők állapota kritikus lett a túlhasználat miatt. 1769-ben Mária Terézia erdőrendtartása kötelezővé tette a szakszerű gazdálkodást, csakhogy helyben nem volt elég képzett szakember. 1770 körül a város Stájerországból szerződtetett erdészeket, akik alpesi tudást hoztak magukkal, és számukra erdészházakat építettek a hegyek mélyén. A jövevényeket a környék egyszerűen stájeroknak nevezte, innen a név: Stájer-házak. A 19. században a hely folyamatosan lakott volt, 1857-ben a kataszteri térképeken is rögzítették. A 20. században a turizmus is megjelent, majd a határsáv miatt a lakhatás megszűnt, végül a kilencvenes évektől új életet kapott múzeumként, erdei iskolaként és szállásként.

A házak egyszerű, hegyvidéki erdészlakok: masszív kőfalak, letisztult tömegformák, a tájhoz simuló arányok. A felújítások során a működés korszerű lett, de a hangulat megmaradt. A nyugati épületben erdészeti múzeum működik, a keletiben tantermek és étkező szolgálja az erdei iskola programjait, a harmadik egység pedig szállóként ad menedéket a hegyek közepén. Az udvar középpontja a harangláb: régen a ködben tájékozódást és jelzést segített, ma az erdei iskolában gyakorlati szerepe is van. A közelben egy állandó forrás fakad, amelyet régen itatónak használtak, a medencét elválasztó fallal is kettéosztották. A Stájer-kert arborétumszerű területe idegenhonos fenyőfajokkal, idős állományokkal mutatja meg, hogyan kísérleteztek az erdészek.

A legerősebb élmény a csend. Mivel a felvezető erdészeti út közforgalom elől elzárt, a motorzaj hiánya szinte tapintható. A madárhangok, a patakok és a forrás csobogása kitölti a teret, és a tisztás fényében az épületek fehérsége még erősebben rajzolódik ki. Ha a Kéktúrán érkezel, olyan, mintha egy régi hegyi szállásra futnál be, ahol megpihenhetsz, vizet tölthetsz, és egy pillanatra lelassul a nap. A tanösvény és a környék erdei útjai a bükkösök mikroklímájában vezetnek, ahol a párásabb, hűvösebb levegő és a fenyők illata egyszerre frissít. Itt a fotózás, a madármegfigyelés, vagy egy egyszerű padon ülés is teljes program, mert a hely atmoszférája maga a látnivaló.

A tervezésnél a logisztika a kulcs. Autóval engedély nélkül nem lehet behajtani a sorompós magánutakra, ezért a legális parkolók felől érdemes számolni: Kőszeg felől a Kincs-pihenőtől hosszabb, Velem felől a Hörmann-forrás környékéről rövidebb a gyalogtáv, de az utak időszakosan lezárhatók. A múzeumnak nincs fix nyitvatartása, előzetes telefonos bejelentkezés szükséges, különben könnyen zárva találhatod. Büfé nincs, enni-inni vinni kell, viszont a forrás a közelben praktikus vízvételi pont. Babakocsival az aszfaltos erdészeti úton el lehet jutni a tisztásig, de a tanösvény gyökerekkel és szintkülönbségekkel nehezebb. Télen gyalogosan is szép, csak a hó és a zárások miatt lassabb lehet a megközelítés.

KalandIA tipp: a Stájer-házakat érdemes egy határmenti hegyi nap ívébe fűzni. A Kéktúra vonalán kézenfekvő összekötni az Írott-kő kilátóval és a Hörmann-forrással, így a tisztás pihenőpontból valódi csomóponttá válik. Ha inkább családos, kényelmesebb ritmust keresel, maradj az erdészeti utakon, tölts időt a harangláb és a forrás körül, majd menj tovább a Szikla-forrás irányába. A hely rejtettsége miatt különösen jó itt egy rövid digitális detox: előre töltsd le az útvonalat, és készülj rá, hogy a térerő bizonytalan lehet, akár osztrák hálózat is beugorhat. Aki pedig a természet és a szakmatörténet találkozását keresi, annak a múzeum és az erdei iskola működése adja meg azt a pluszt, ami miatt ez nem csak egy erdei pihenő, hanem élő örökség.