Kalapos-kövek (Bozsok) – Kalapos-kő és barlangok

Amikor Bozsok felől elindulsz a hegy felé, a falut hamar elnyeli az erdő, és egyszer csak megérkezik az a különös érzés: mintha valaki a gerincen szétszórt volna néhány óriási, zöldes-szürke kőtömböt. Ezek a Kalapos-kövek. Nem egyetlen szikla, hanem több, csoportokba rendeződő kibúvás, amelyek a Kőszegi-hegység csendesebb oldalán maradtak. A formájuk miatt kapták a nevüket: a szélesebb, laposabb felső rész sokszor túlnyúlik a keskenyebb testen, mintha egy kalap ülne egy nyakon. A felület közelről leveles, palás, helyenként fehéres kvarcerek rajzolják át, és a zuzmó sárgás foltjai úgy tapadnak rá, mintha térképjelek lennének. Ez a hely nem a nagy látványosságok zaját adja, hanem a felfedezés örömét: lépésről lépésre, kanyarodó ösvényen, mindig egy kicsit beljebb.

A Kalapos-kövek története sokkal régebben kezdődik, mint bármelyik helyi legenda. A kőzet alapja zöldpala, amely ritkaságnak számít Magyarország felszíni geológiájában. A kiinduló anyag egy egykori óceáni környezethez kötődik: a jura és kréta határán, nagyjából 140–100 millió éve a térség a Pennini-óceán aljzatához tartozott. Itt bázikus vulkáni kőzetek és tufák keletkeztek, közéjük finom üledék rakódott. Az Alpok felgyűrődésével a kőzetek a mélybe kerültek, ahol nagy nyomás és 300–500 Celsius-fok körüli hőmérséklet alakította át őket zöldpalává. A klorit zöldes árnyalata, az epidot, az aktinolit és az albit együtt adja azt a jellegzetes színt és selymes fényt, amit a nap állásától függően hol csillanónak, hol komoran sötétnek látsz. A mai formát azonban már a felszínre kerülés utáni erózió rajzolta meg.

A kalapos forma kulcsa a szelektív mállás. A zöldpalában váltakozhatnak kevésbé ellenálló, meszesebb vagy karbonátosabb sávok és keményebb, kvarcban gazdagabb részek. A csapadékvíz oldó hatása és a fagyaprózódás a puhább zónákat gyorsabban fogyasztja, így a szikla törzse karcsúbb lesz, miközben a felső, ellenállóbb réteg megmarad, és peremei látványosan túlnyúlnak. Közelről a kövek nem szabályosak: inkább tányérszerű, ferdén álló tömbök, amelyekből könnyű belelátni arcot, állatfejet vagy fogsorokat. A repedések mentén üregek nyílnak, a sziklák tövében omlásos és oldódásos kis fülkék alakulnak ki. A környék egyik fontos ürege a Kalapos-kői-barlang, amely nagyjából 30 méteres, és több bejárata miatt labirintus-szerű élményt ad. A közeli Holler-barlang és Limax-barlang kisebb, rejtettebb állomások lehetnek.

A túra élménye itt nem egyetlen csúcspont, hanem egy folyamatos kíváncsiság. Bozsok felől a falu szélétől a Kék vagy Sárga jelzésen indulsz, majd Zöld jelzésre váltva kapaszkodsz fel a gerincre. A szintemelkedés nagyjából 300–350 méter, az út közepesen nehéz, és eső után a pala csúszóssá válhat. Velem vagy a Szent Vid felől a Piros sáv mentén érkezhetsz, ahol a gerincen haladva kisebb hullámzásokkal jut el az ember a kövekhez. Amikor megérkezel, a fények változása teszi igazán élővé a látványt: a zöldes-szürke kő hol selymesen csillan, hol matt árnyékba fordul, a bükkös pedig tompítja a hangokat. Itt érdemes lassítani, körbejárni a tömböket, és úgy fotózni, hogy a túlnyúló kalapok alatt látszódjon a vékonyabb nyak. A barlangbejáratoknál a hűvös levegő és a párás kőszag rögtön jelzi, hogy egy másik mikrovilágba léptél.

Hasznos, ha úgy készülsz, mintha egy rövid, de változatos hegyi körre mennél. A talaj sok helyen köves és egyenetlen, ezért stabil túracipő ajánlott, különösen nedves időben. A kövek között és a barlangok környékén fokozott óvatosság kell: a repedések, omladékos részek és a csúszós pala miatt nem érdemes sietni. A parkolást leginkább Bozsok központjában érdemes megoldani, például a Rákóczi utca vége felé, vagy egy helyi parkolónál. Tömegközlekedéssel a bozsoki megállók felől közelíthető meg a túra kezdete. Víz és egy könnyű réteges öltözet jól jön, mert a gerincen szelesebb lehet, a barlangoknál pedig hűvösebb a levegő. Ha útba ejted a Szent Vid-kápolnát, az Írott-kőt vagy a Széles-kőt, érdemes előre időt hagyni a megállásokra. A hely értéke a csend és az érintetlenség, ezért a legjobb, ha nyom nélkül távozol, és mindent magaddal viszel, amit felhoztál.

KalandIA-szemmel a Kalapos-kövek igazi rejtett küldetés-helyszín: többféle megközelítés, sok fotópont és természetes kérdésindító. A történet rétegei egymásra rakódnak: ősi óceánból lett zöldpala, majd az idő kivájta a kalapokat, és közben megszülettek a mondák az óriásfogakról és az ördög dühéről. A környékben benne van a gerinctúra logikája is: a Piros sávon tovább tudsz menni Szent Vid felé, vagy ellenkező irányban összekapcsolhatod az Írott-kő környékével. A KalandIA játékos részéhez jól illik, hogy a kövek formái képekbe csábítanak, a barlangok pedig felfedezős állomások. Ideális egy mini-kincskeresőhöz: találj meg három különböző kalapot, egy kvarceret és egy olyan nézőpontot, ahonnan a szikla emberi profilnak látszik. Ha egyszer bejáratod, ez lesz az a hely, ahová visszahív a hangulat, nem csak a látvány.