Bozsoki Sibrik-kastély és kultúrtáj

A bozsoki Sibrik-kastélyhoz vezető út már önmagában lassításra hív: a Kőszegi-hegység déli lábánál, az Arany-patak és a Bozsok-patak völgyében érkezel meg egy olyan helyre, ahol a határ közelsége, a hűvös mikroklíma és az erdők közelsége egyszerre érezhető. A kastély nem egy szokványos, kívülről felújított díszlet, inkább egy réteges történetű épület, amelyhez szervesen kapcsolódik a park is. A 8,3 hektáros angolpark szinte észrevétlenül olvad bele az Írottkő Natúrpark erdeibe, így a látogatás egyszerre lehet kastélyséta és erdei andalgás. Ha a kapu nyitva, már a bejáratnál megfog a vizesárok emlékét idéző víz közelsége és a tornyok zsindelyes, archaikus hangulata.

Bozsok neve 1273-ban bukkan fel IV. László oklevelében villa Bosuk alakban, és a vidék a nyugati gyepű határvédelmi világához tartozott. A birtokosok sűrűn váltották egymást, a Kőszegiek, a Németújváriak, majd 1405-től a Garaiak neve is felbukkan, ami jól jelzi a határszél stratégiai súlyát. A kastély identitását később a Sibrik család adta, akik 1538 és 1906 között birtokolták az uradalmat. A ma látható együttes legfontosabb kiépítése 1614-re tehető, amikor a korábbi udvarházból egyemeletes, zárt udvarú, saroktornyos várkastély formálódott, vizesárokkal és felvonóhíddal kiegészítve. A 18–19. század átalakításai a védelmi szerepet kényelmesebb lakórezidenciává szelídítették, 1815 után pedig a homlokzat egyszerűbb, véglegesebb formát kapott.

A kastély késő reneszánsz castellum jellegét a tömegformálás és az udvar szerkezete adja. A szabálytalan négyszög alaprajzhoz igazodó udvart a déli és nyugati oldalon emeletes lakószárnyak határolják, míg a keleti és északi oldalon magas védőfal zárja le a teret, ami a védelem elsőbbségét mutatja a reprezentációval szemben. A tornyok közül ma az északkeleti sokszögű saroktorony a leglátványosabb, a zsindelyfedés pedig különösen fotogén részlet. A belső udvar földszintjén kosáríves árkádos tornác fut végig, amely észak-itáliai és stájerországi reneszánsz hatásokat idéz, és egyszerre volt közlekedő és társasági tér. A kapuépítmény kőkerete törtvonalú párkánnyal záródik, felette az 1614-es évszámmal jelzett kettős címer a Sibrik és a Nádasdy kapcsolatát hirdeti.

A kastélypark nem csak háttér, hanem a látogatás egyik főszereplője. A tájképi, angolparkos kialakítás lényege, hogy nincs merev geometria, inkább kanyargó ösvények, nyitott gyepfelületek és árnyas fák váltják egymást, miközben a park határai elmosódnak az erdő felé. A helyi őshonos fajok mellett 19. századi egzóták is megjelennek, így sétaközben egyszerre kapsz alpokaljai erdőhangulatot és kastélyparkos különlegességeket. A forrásanyag kiemel egy 402 cm törzskörméretű magas kőrist, de a platánok, magnóliák vagy a duglászfenyők is karaktert adhatnak a térnek. A kastélytól induló túraútvonalon elérhető Kalapos-kövek zöldpala formációi pedig úgy kapcsolják a parkot a hegyvidéki tájhoz, hogy közben a kultúrtáj egészét élménnyé fűzik.

A látogatás előtt érdemes rugalmasan tervezni, mert a beszámolók szerint a főépület gyakran zárva lehet, és a parkba való bejutás is függhet az üzemeltetői jelenléttől. Ha a főkapu zárt, előfordulhat, hogy a hátsó bejárat felől vagy a park más pontján lehet bemenni. A helyszín Bozsok, Rákóczi Ferenc utca 1, a parkolás többnyire az utcán vagy nyitott állapotban az udvarban megoldható. A parkban említett balesetveszélyes, félig nyitott kút és a kidőlt, veszélyes fák miatt különösen gyerekekkel érdemes figyelni. Ha túrával kötnéd össze, a környék jelzett útjai és az Írottkő Natúrpark közelsége adja a legegyszerűbb folytatást, így a kastélyséta könnyű hegyi sétává bővíthető.

KalandIA szemmel a Sibrik-kastély nem egy magányos épület, hanem egy egész kultúrtáj középpontja. A római vízvezetékekhez kapcsolt Savaria vízbázis emléke, a középkori határszél birtokharcai, a 17. századi vizesárkos várkastély és a 20. századi szellemi menedék egymásra rétegződik ugyanazon falak között. A Végh Gyula féle korszak különösen erős: a budapesti gyűjteményekkel megtöltött termekből rejtett kulturális pont lett, majd később írók és költők is kötődtek a helyhez. A filmekben felbukkanó udvar pedig a nemzeti emlékezetben is hagyott nyomot. Ha ma úgy érkezel, hogy a bizonytalan működés ellenére a hely szellemét keresed, akkor a tornácos udvar, a címeres kapu és a park csendje még mindig azt adja, amit egy jó örökségi hely tud: időutazást, amelyet a természet szelíden keretez.