Országos Kéktúra 01. szakasz Írott-kő – Kőszeg Szent Vid-hegy fókusz

Az út itt kezdődik a határ csendjében, ahol az Írott-kő kilátó kőfalai alatt egyszerre érzed a hegy gerincének szelét és azt a különös tényt, hogy a torony fele Ausztriában áll. A táj nem díszlet, hanem bevezetés: zárt erdők, meredekebb lejtők, mélyebb völgyek kísérik a lépteket, miközben a Kőszegi-hegység hegyvidéki karaktere érezhetően eltér a Dunántúl sok más tájától. A túra nemcsak kilométer, hanem ritmus is. A gerincen haladva hol a bükkösök hűvösében, hol a tisztások peremén haladsz, és közben lassan összeáll a kép, miért lett ez a szakasz a természetjárók egyik ikonikus kapuja. A Szent Vid-hegy külön kitüremkedő sasbérce Velem fölé nyúlik, teraszos szerkezetével természetes őrtoronyként uralja a környező síkvidéki panorámát. Itt a Kéktúra már nemcsak sport, hanem történet és szakrális térélmény: kápolna, emlékmű és régészeti múlt találkozik egyetlen megállóban. A további szakaszon források adják a pihenőpontok logikáját, a Hörmann-forrás magasan fakad, a Hét-forrás pedig völgykatlanban csobog, egyszerre csábító és óvatosságot igénylő vízélménnyel. Ha végigjárod, nemcsak egy útvonalat pipálsz ki, hanem egy határvidéki hegyvilágot értesz meg, ahol a természet és a történelem ugyanazon ösvényen vezet tovább.

A Szent Vid-hegy és az útvonal története két szálon fut, és ettől lesz igazán sűrű a terep. A hegy stratégiai szerepe már az őskorban kiemelkedő volt: a bronzkorban erődített, teraszos település állt a platón és a hegyoldalban kialakított padkákon, a kereskedelmi útvonalak ellenőrzésének súlypontjaként. A vaskorban is jelentős központ maradt, majd a római korban őrtorony kapcsolódott ide, a Savaria vízellátását biztosító vízvezeték védelmével összefüggésben. A középkorban a vár Castrum Viti néven szerepel, a 13. században már említik, és a határmenti várvilág részeként tartották számon. A 1291-es hainburgi béke a rablóvárak rombolásáról rendelkezett, ami a katonai jelentőség csökkenéséhez vezetett. A 16. századra a súlypont Kőszegre került, Jurisics Miklós a Szent Vid kapitánya címet is viselte, de a hegyi erődítmény ekkorra inkább romos lehetett. A 18. században a szakrális megújulás kezdődött, 1713-tól remete és kápolna kapcsolódik a romokhoz, majd 1859-ben a kápolna átépítése adta meg a ma ismert barokk-historizáló formát, tereprendezéssel együtt. A 19. század végén a millennium idején a Hét-forrás foglalata is kiépült, és a régészeti feltárások a hegy európai hírnevét erősítették. Közben a Kéktúra története is itt kapott erős jelképet: 1913-ban a határon megépült az Írott-kő kilátó, majd a túra elődjei után 1977-ben az Országos Kéktúra nyugati végpontját a határzár miatt a Szent Vid-kápolnához jelölték ki, ekkor avatták a Kéktúra-emlékművet. 1989-ben a vasfüggöny lebontása után a végpont 1990-től a geográfiailag logikus Írott-kőhöz került. Ettől kezdve a Szent Vid-i emlékmű már nem végpont, hanem emlék, és épp ettől válik különösen emberivé: ugyanaz az ösvény egyszerre mesél bronzkori városról, középkori várról, búcsújáró hagyományról és a 20. század határvilágáról.

Az útvonal részletei akkor állnak össze, amikor figyelsz a térképi pontosságra és a táj működésére. A Kőszegi-hegység a Keleti-Alpokhoz kapcsolódó metamorf kőzetvilág része, ezért a domborzat meredekebb, a gerincek élesebbek, a völgyek V-alakban bevágódók. A túra a Dunántúl legmagasabb pontjáról indul, az Írott-kő 883 méteres csúcsáról, és hullámzó ereszkedéssel tart a Kőszegi-medence pereme felé. A Szent Vid-hegy 589 méteren áll, nem a főgerinc része, hanem abból délre kiugró sasbérc, teraszokkal tagolt szerkezettel, ami egykor lakóterületek alapja volt. A vízrajz is kézzelfogható: a pala jellegű kőzetek rossz vízáteresztése miatt a csapadék nem tűnik el gyorsan a mélybe, hanem forrásokban bukkan elő. A Hörmann-forrás 713 méteren fakad, a hegység egyik legmagasabban fakadó forrása, a Hét-forrás pedig több kifolyóval ad pihenőhelyet a völgyben. A növényvilág a hűvös, csapadékos szubalpin jelleghez illeszkedik: bükkösök, helyenként telepített fenyvesek, alacsonyabb részeken gyertyános-tölgyesek és a déli lábon a szelídgesztenyések világa. A hegyvidéki fauna is jelen van a völgyekben és erdőkben, a forrásos, nedves részeken kétéltűekkel, a zárt erdőkben jellegzetes madarakkal. Épített részletekből három kulcspont vezet: az Írott-kő robusztus, bástyaszerű kőkilátója, amelynek geometriai közepén a határ húzódik, a közelben a C B E betűkkel bevésett szikla, valamint a Szent Vid-kápolna fehérre meszelt tömege piros tetővel, háromszintes toronnyal, amely messziről tájékozódási pont. A kápolna belső terében a barokk oltárkép és a mellékoltár, valamint a késő barokk szószék emeli a hely atmoszféráját. A kápolna és a parkoló közötti sétányon áll a Kéktúra-emlékmű, helyi terméskő tömbből, a Kéktúra jelvényének formavilágát idézve. Ezek a részletek nem különálló látnivalók, hanem egyetlen útvonal fejezetei, amelyek együtt adják ki azt a sűrű hegyvidéki történetet, amit végiglépdelni lehet.

A legnagyobb élmény ezen a szakaszon az, hogy a túra egyszerre ad határélményt, panorámát, szakrális csendet és természetjáró nosztalgiát. Az Írott-kőnél a kilátó tetején állva nemcsak a tájat nézed, hanem egy gondolatot is: innen indul a hosszú út, és a tudat, hogy az első lépést egy országot átszelő gerinctúrán teszed meg, különös lendületet ad. A bükkösökben haladva a fény és árnyék játéka lassít, a kövek között időnként felvillanó zöldes csillogás a hegység metamorf kőzeteire emlékeztet, és a láb alatt dolgozó ösvény folyamatosan jelzi, hogy ez hegyvidék. A Szent Vid-hegyre érkezve a térélmény megváltozik: a terasz jellegű kiugrás miatt a levegő nyitottabb, a táj kitekintést ad a Répce-sík és a völgyek irányába, és ettől hirtelen érthető, miért volt ez őrtorony szerepű hely. A kápolna körül a csend vastagabb, mintha a sok száz éves búcsújáró hagyomány és a középkori romok emléke együtt ülne rá a térre. Pár lépéssel odébb a Kéktúra-emlékmű már a 20. századi történetet idézi: a korszakot, amikor a határzár miatt itt volt a végpont, és amikor a természetjárás egyben szabadságvágy is volt. A források pihenője másfajta élmény: a Hörmann-forrásnál a magaslati erdő másképp szól, mint a Hét-forrás völgykatlanában a több kifolyó csobogása. A térérzet folyamatosan váltakozik: zárt erdőszakaszok után panorámás pontok, meredekebb lejtők után pihenők. Ez az útvonal attól emlékezetes, hogy a hegyekből érkezel a város felé, és a mozgás közben a történet és a táj mindig új oldalát mutatja, anélkül, hogy külön programot kellene keresned.

A tervezésnél érdemes a lineáris jellegből kiindulni: ez nem körtúra, ezért a start és a cél logisztikája számít. Autóval a magyar oldalról az Írott-kőig nem lehet felmenni, a Hörmann-forrás melletti erdei parkoló a tipikus feljutási pont, onnan kb. 2,4 km gyaloglás vezet a kilátóhoz. A Szent Vid-kápolnához Velem felől meredek, kanyargós aszfaltút visz, a parkoló a kápolna alatt kb. 150 méterre van, és a kápolnáig lépcsőn lehet felmenni. Tömegközlekedéssel Szombathely – Kőszeg – Velem vonalon járnak buszok, a velem-i megállótól jelzett út vezet felfelé a Szent Vidhez, meredek kaptatóval. A túraútvonal jellegéből adódóan a Kőszegi Tájvédelmi Körzet és az Írottkő Natúrpark szabályai érvényesek, védett növényeket nem szabad gyűjteni, fokozottan védett részeken a kijelölt útról letérni nem ajánlott. Kutyával járható, póráz ajánlott, akadálymentesítés nincs, a köves, gyökeres szakaszok és a lépcsők miatt babakocsival nem reális, inkább hordozó vagy háti hordozó javasolt. A nyitvatartás jellegzetességei egyszerűek: az Írott-kő 0-24 és ingyenes, a Szent Vid-kápolna külső tere bármikor elérhető, a belső tér viszont alapesetben zárt, misék és búcsúk idején, illetve plébániai egyeztetéssel nyílhat. A Stájer-házi múzeum szezonális, általában hétvégi nyitvatartással számolj. Víz és ellátás: az erdőben nincs állandó büfé, ezért élelmet és folyadékot vinni kell, a Hét-forrás vize hivatalosan nem ivóvíz minősítésű a megadott vizsgálatok alapján, ezért fogyasztása csak saját felelősségre történhet. A legszebb időszakokként kiemelkedik a nyár közepe és a kora ősz, amikor a növényvilág és az erdők színei különösen erősek. Ha okmányt viszel magaddal, az határ közeli mozgásnál jó döntés, még akkor is, ha határellenőrzés nincs. Ezekkel a praktikus kapaszkodókkal a túra nemcsak szép, hanem gördülékeny is lesz.

KalandIA nézőpontból ez a szakasz egy kész felfedező útvonal: minden nagy pont egy kérdés, minden átmenet egy mini küldetés. Induláskor nézd meg tudatosan a kilátó kettős helyzetét, és tedd fel a saját kérdésedet, mit jelent az, hogy a határ a torony közepén fut. Később keresd meg a C B E betűket a sziklán, és fejtsd meg, hogy birtokhatár emléke hogyan adott nevet a hegynek. A Szent Vid-hegynél a játék a teraszokkal folytatódik: a lépcső környékén látható lépcsőzetes földművek nem modern kert, hanem őskori lakóteraszok nyoma, és ettől a helyszín hirtelen 3000 évet ugrik vissza. A Kéktúra-emlékműnél pedig jön a 20. század: találd ki, miért volt itt a végpont egy korszakban, és hogyan változott meg a túra térképe a határ nyitásával. A forrásoknál KalandIA feladat lehet a hangfigyelés is: a Hörmann-forrásnál a magaslati erdő másképp szól, mint a Hét-forrás völgykatlanában a több kifolyó csobogása. Ha a túrádba belefér, a Szent Vid és a Kőszeg felé tartó ereszkedés közben figyeld meg, hogyan vált zárt erdőből nyitottabb térélmény, és hogyan lesz a hegyből város közeli táj. A kapcsolódó pontokból építs saját útvonalat: rövid verzióban Velemből Szent Vid oda-vissza, hosszabb verzióban Hörmann-forrás felől Írott-kő érintéssel, teljes verzióban pedig az Írott-kő – Kőszeg szakasz a maga 4-5 órás ritmusával. A KalandIA rejtett kincse ezen a szakaszon nem egyetlen tárgy, hanem az a felismerés, hogy ugyanazon ösvény egyszerre tud bronzkori központról, középkori várról, búcsújárásról és a vasfüggöny korszakáról mesélni, úgy, hogy közben te végig mozgásban maradsz.