Szent Vid kápolna (Szent Vid-templom)

Megérkezni a velemi Szent Vid hegyre olyan, mintha a mindennapok zaját egyetlen lépéssel letennéd a hátadról. Velem felől a gesztenyések és bükkösök közé kanyarodó út már felkészít arra, hogy fent más ritmus vár. Ha gyalog indulsz a faluközpontból, a meredekebb ösvény lassít, lélegzetet kér, közben a lomb alatt félhomály, madárhang és hűvös levegő kísér. Autóval a szerpentinen a kijelölt parkolóöbölig jutsz, onnan egy kényelmesebb, aszfaltozott erdei sétány vezet tovább, és pár perc múlva egyszer csak kibukkan a fehér falú kápolna. A piros toronysisak és a tiszta fehér homlokzat messziről is iránytű, közelről pedig még erősebben hat, mert az erdő zöldje keretbe foglalja. A templom előtti tér és a lépcsősor nemcsak megálló, hanem kilátóterasz is, ahonnan tiszta időben a Kőszeg hegyalja falvai, a síkság tágassága és távoli tanúhegyek körvonala is felvillan. Itt érthetővé válik, miért lett ez a csúcs őrszem és miért lett zarándokhely egyszerre, a panoráma és a csend ugyanazt a súlyt adja a pillanatnak. A külső terület egész évben szabadon járható, így akkor is teljes élmény, ha a belső tér éppen zárva van, a hely szelleme kint is megérkezik.

A Szent Vid hegy története rétegekből áll, és a kápolna ennek a hosszú emlékezetnek a tetején áll. A magaslat már a neolitikum idején vonzotta az embert, később a kora és középső bronzkorban egyre nagyobb település alakult ki. A valódi virágkor a késő bronzkorban jött el, amikor a hegy Közép Európa egyik fontos központjává vált. A műhelyekben ipari léptékben folyt bronzöntés, leletek, öntőformák, salak és öntőlepények utalnak arra, hogy nemcsak helyi használatra készültek tárgyak, hanem távolsági csere és kereskedelem is kapcsolódott ide. A teraszokra szervezett településszerkezet városias képet mutatott, és a környéken előkerült borostyán jelzi a messzire nyúló kapcsolatrendszert. A vaskorban a kelta jelenlét is megfogható, többek között egy pénzverő műhely emlékeivel és a velemi típusú érmékkel. A római korban a hangsúly a védelemre került, őrtorony felügyelhette a Borostyánút forgalmát, és a hegy szerepet kapott a forrásvizekre épülő vízellátás védelmében is. A 9. században a hegy neve már Szent Vid tiszteletére utaló alakban szerepel, ami egy korai templom vagy kápolna jelenlétét jelzi. A magyar királyság idején a határvédelem részeként földvár épült, Castrum Viti néven a 13. században oklevelekben is felbukkan, majd a jelentőség lassan Kőszeg felé tolódott. A 18. században egy remete és a helyi támogatók nyomán újraéledt a búcsújárás, a mai templom pedig 1859-ben, a növekvő zarándoktömeg miatt alakult ki.

A kápolna nemcsak szakrális pont, hanem építészeti jel és természetközeli megfigyelőhely. A csúcson álló épület alaphelyzete a régi erődítményhez kötődik, a tájolást és az alaprajzi arányokat is befolyásolhatta, hogy egykori bástya alapjaira került. Kívülről a fehérre meszelt falak és a homlokzati torony határozza meg a képet, a torony nyolcszögű, piros bádogfedésű sisakja a zöld erdő felett is feltűnik. A nyeregtető egyszerű vonalvezetése követi a hegygerinc irányát, a szentély a hajónál keskenyebb, trapéz záródása különös forma, amely a helyszínhez való alkalmazkodást idézi. Bent egyhajós tér fogad, a boltozat leírása forrásonként eltér, de a meghittség állandó, a főoltár barokk jellegű, a főoltárkép Szent Videt ábrázolja vértanúsága jelképeivel. A mellékoltár a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét hordozza, a szószék copf stílusú, finom faragásokkal és aranyozással, a szobrok között Szent Vendel és Szent Rókus is megjelenik, a helyi vallásosság és a járványemlékezet lenyomataként. A torony harangjai közül a kisebb 1688-ban készült Bécsben, a nagyharang 1926-os, hívek adományából. A hegy geológiája is külön világ, metamorf palák, fillit, muszkovitpala és kloritpala jelenik meg, a kvarcit erek kemény gerinceket rajzolnak a kövekbe. Külön érdekesség a fuchsit, a krómot tartalmazó muszkovit, amely smaragdzöld csillogást ad a törmeléknek, gyakran az ösvények mentén is észreveszed. A terület víztartó kőzetei több forrást is táplálnak, és a hegytetőn lévő mély akna modern értelmezésben inkább ciszterna lehetett, ami ostromhelyzetben is vízbiztonságot adhatott.

A Szent Vid hegyen a látogatás nem rohanós program, inkább egy lassú felkapaszkodás és egy nagy, nyitott lélegzetvétel. Felfelé haladva érzed, hogy hűvösebb a levegő, a bükkösök és gesztenyések félhomálya tompítja a hangokat, és a lépések ritmusa egyre egyenletesebb. Amikor a kápolna először feltűnik a fák között, a fehér fal szinte világít az erdőben, és ettől a megérkezésnek ünnepi jellege lesz, akkor is, ha csak egy hétköznapi délutánon érkezel. A templom előtti tér és a lépcsősor olyan, mint egy természetes színpad, a nézőtér pedig a táj. Tiszta időben alattad a falvak piros tetői mozaikként rendeződnek, a síkság a horizontig fut, távolabb tanúhegyek sziluettjei rajzolódnak ki, nyugat felé pedig az Alpokalja vonulatai zárják a látképet. A panoráma egyszerre szép és tanító, mert megérted, miért volt ez a csúcs őrszem, miért lehetett innen kereskedelmi útvonalakat figyelni, és miért lett belőle szakrális találkozópont. Ha a kápolna melletti lépcsőkön lejjebb ereszkedsz, a hegyoldal lépcsőzetes teraszai is észrevehetők, ezek az emberi munka régi nyomai, amelyeken egykor házak és műhelyek állhattak. A kövek között néhol zöldes csillogás villan, a fuchsit jelenléte tündérvilágszerű hangulatot ad, mégis a természetvédelmi érzékenységre is emlékeztet. Az évszakok más és más arcot adnak, ősszel a gesztenyések aranybarnája keretezi a templomot, télen a köd tengeréből kiemelkedő hegycsúcs égi szigetnek hat, nyáron pedig a hűvös erdő menedék a hőség elől, búcsúk idején pedig a csendet közösségi ének és mozgás tölti meg.

A látogatás megtervezése egyszerű, ha tudod a hely szabályait. Autóval Velem főutcáján végighaladva a falu vége után egy jó minőségű, szerpentines aszfaltút vezet fel az erdőbe. Fontos, hogy a kápolnáig autóval nem lehet felhajtani, a behajtást sorompó zárja, a kijelölt parkolóöbölnél kell megállni. A parkolótól nagyjából 800 méter, 10-15 perc kényelmes séta az aszfaltozott erdei úton, babakocsival járható, kerekesszéknél az emelkedő miatt segítség jól jöhet. A parkoló ingyenes, de a férőhelyek száma korlátozott, körülbelül 10-15 autó, így rendezvények és búcsúk idején hamar betelhet, ilyenkor a közlekedésre figyelve az út szélén állnak meg többen. Gyalogosan a faluból rövidebb, de meredekebb útvonal is vezet fel, amely nagyjából 30-45 perc, és számolni kell a szintkülönbséggel. Tömegközlekedéssel Szombathelyről vagy Kőszegről busszal a Velem autóbusz fordulóig jutsz, onnan csak gyalog. A külső terület egész évben, 0-24 órában szabadon látogatható, a belső tér viszont általában zárva van vagyonvédelmi okokból. Ha be szeretnél menni, előzetes telefonos egyeztetés szükséges a gondnokkal, Török István elérhetősége a helyi információk szerint megadott telefonszám, és ha nem veszi fel, üzenetet érdemes hagyni. Belépődíj hivatalosan nincs, adományt a fenntartásra elfogadnak, csoportoknál korábban jelképes hozzájárulás is előfordulhatott. Fent nincs kiépített nyilvános WC vagy ivókút, ezért vízről és alapfelszerelésről gondoskodj, a közeli források vize nem mindig ellenőrzött ivóvíz minőségű. Évente kiemelt alkalom a Szent Vid búcsú június 15. körül, valamint a perenyei fogadalmi zarándoklat szeptember utolsó vasárnapján, ilyenkor nagyobb nyüzsgésre számíts.

A Szent Vid kápolna ideális kiindulópont, ha KalandIA módra egy teljes, élményből összerakott napot szeretnél a Kőszegi hegység peremén. A csúcs és a kilátás adja a nagy nyitóképet, utána jöhet a rétegek felfedezése, először a kápolna körüli teraszok és sáncnyomok, majd az erdei ösvényeken lefelé a faluba. Útközben külön küldetés lehet a zölden csillogó kövek megfigyelése anélkül, hogy bármit elvinnél, csak észrevenni, hol bukkan elő a fuchsit, és hogyan változik a fényben. Aki túrázni szeret, a környéken több jelzett út is fut, és a Kéktúra története is ide kapcsolódik, mert a hidegháború éveiben a határsáv miatt egy időre itt jelölték ki a nyugati végpontot, ennek emlékét ma emlékmű őrzi. A kápolnalátogatást jól össze lehet kötni a közeli kirándulócélokkal, például az Írott kő kilátó irányával, a Hörmann forrás pihenőjével vagy a Cáki pincesor hangulatával, ahol a gesztenyésben álló pincék sora külön világ. Lefelé Velem felé a Hősök Kapuja és a falu gesztenyés karaktere ad újabb állomást, a Stirling villa környezete pedig tematikus kitérő lehet. Ha autóval mozogsz, Kőszeg belvárosa sincs messze, így egy napba belefér a vár és a történelmi főtér hangulata is, ami jól rímel arra, hogy a magaslat egykor a térség védelmi és közigazgatási rendszerének része volt. KalandIA tippként érdemes kétféle ritmust tervezni, csendes hétköznapon a panoráma és a természet dominál, búcsúk idején pedig a közösségi élmény és a hagyomány. A végén adj magadnak pár percet a lépcsősornál, nézz vissza a tájra, és engedd, hogy a hely egyszerre legyen kilátó, emlék és megérkezés.